Még most sem vettem meg azt a papírt

miután Kicsilány végignyöszörögte az előző éjszakát nagy valószínűséggel a fogzás miatt, ma életenergiám konkrétan egy f*ssal volt egyenlő. Na szerintem legalábbis annak nem olyan sok van.

Holdkórosként mentem dolgozni, aztán valahogy letelt az idő, aztán hazahoztam Kicsilány a bölcsiből, egyedül vagyunk, férjem ismét vidéken, holnap jön haza.

Így aztán miután valahogy a fogzás és az azzal járó mindenféle kín megszűnik a bölcsi kerítése után (természetesen befele), Kicsilány kicsit még rá is húzott a délutáni alvásra, kipihenten és mosolyogva fogadta a nyúzott fejemet. Itthon zombiként álltam minden zsiványságát, mászott anyahegyet, főztünk babot fel s alá a lakásban (ilyenkor azért jó, hogy nem olyan nagy), kiraktuk a táblákat hatszor a pityipűn vegetálva akkor éppen én karosszékként funkcionálva. Aztán eljött a fürdetés és az alvás ideje. Szegénykém azért jól kipilledt, mert 10 perc alatt már szuszogott is egykedvűen a rudik, pojipok és pankik társaságában.

Egész nap erre vágytam. Egy forró fürdő. Hát legyen. Bekészítettem minden fontos dolgot (telefon, lakberendezési újság, fürdősó, meg a többiek), aztán belehajtogattam magam az 1,50-es kádba. Nem sokszor használjuk ilyenre.

Miután nekem alapból a magasságom 1,75, a terjedelmem sem kicsi, ezért a "minden vízbe mártott test..." értelmében hangsúlyozva a kiszorított víz mennyiségét lábbal lazán betapasztva a túlfolyót hát áztattam magam. Mármint testem azt a részét, amely a túlfolyó által azért behatárolt vízszinthez képest lejjebb volt. Nem volt ez olyan sok, de a fílinget megadta.

Áztatgatom magam, Kicsilány is kegyes volt hozzám, mert csak tíz perc elteltével játszotta el a sikítós-ráhozom-a-frászt-anyura etűdjét, amelyet csuromvizesen köpenyben ágyba mellébújva viszonylag hamar megoldottam és lezártam.

Ennyi nekem nem elég, vissza a vízbe. Közben a tengeri sós, levendulás és citromfüves fürdő már éreztetni kezdte hatását, kezdtem - az újsággal a kezemben - fejben átalakítani a fürdőszobát. Aztán a tettek mezejére lépve, pontosabban feküdve elkezdtem körömmel kaparászni a zárósort alkotó csempéket borító szilikontömítést, merthogy alatta bepenészesedett. Nem volt egyszerű.

A végén már vizet leengedve, köntösben a kád szélén ülve egy szál vajkenő késsel szedtem fel a csempesort. Sikerült.

Most kellene két darab fehér négyzet csempe felvágva 5-5 szeletre, hogy pótolni tudjam.

Természetesen mire a férjem hazaér. Azaz holnapra. Valaki?

Lucus,

a férjek (rém)álma